Hirtelen nem hittem a szememnek. Megdöbbent mindenki és kínos csend tört elő a mélyből. Nagyon szégyelltem magam, s nem tudtam mivel magyarázkodhatnék, de nem is tartottam jó ötletnek. Majd Peti ismét megszólalt és Gergőre förmedt.
-Te mit képzelsz magadról? Tisztába vagy vele hogy jövő hónapban összeházasodnánk? Te meg itt puncsolsz neki..Szégyen vagy. Noi.. benned pedig nagyot csalódtam. Még beszélünk, nem marad ennyiben a dolog.-majd elindult kifelé az ajtón, de még egyszer visszanézett.
Tomi ott maradt és vigasztalni próbált, de sajnos nem igazán tudott segíteni. Petra nem értette a helyzetet. Ijedt volt az arca. Gergő pedig csak ott állt és próbált mentegetőzni de én visszamentem a próba terembe. Először csak leültem és gondolkozni kezdtem. Én hülye még engedtem is ezt az egészet.. És még csodálkozok, hogy mindez megtörtént? Jól megcsináltam magamnak a bajt. A kedves eladó jött utánam aggódóan kérdezősködött.
-Hogy érzi magát? Tudok segíteni valamiben?..-majd megsimította a hátam.-Most mi legyen?
-Kedves Öntől, de még én sem tudok semmit. Ezt a ruha próbát áttehetnénk más időpontra?-majd letöröltem egy könnycseppet.-Elrontottam.
-Persze,majd áttesszük! Most csak nyugodjon meg egy kicsit! Biztos lesz rá megoldás.
Majd segített levenni az esküvői ruhát és kikísért. Petra várt már rám, Tomival együtt.
-Sajnálom.-mondta Petra vigasztalóan.
-Hidd el én is, de tehetetlennek érzem magam.-próbáltam visszatartani a könnyeim.-Tomi te nem tudod, hogy lehet a bátyádat kibékíteni?
-Háát..Egy romantikus estétől biztosan kicsit megbékélne.-mondta nevetve.-Na de menjünk neked még sok tennivalód lesz otthon annak érdekében, hogy minden tökéletes legyen.
-Az biztos.Egy ötletem van már remélem tetszeni fog neki.
Majd elindultunk kifelé az ajtón és Gergő a kezem után kapott.
-Még látjuk egymást?-kérdezte rémült arccal.
-Te ezt most komolyan kérdezed? Remélem hogy csak szórakozol.. Csak remélni merem, hogy többet nem látjuk egymást.8 évvel ezelőtt még meg voltam őrülve érted.. Akkor nem kellettem. Most, hogy sínre billent volna az életem,jöttél és most meg minden sza.. Szóval..nem azt mondom, hogy minden a te hibád, mert ez így nem igaz. Csak nagyon rosszkor jöttél. Próbálj elfelejteni. Szeretném, ha többet nem találkoznánk. Légy boldog! Viszlát.-és arcára nyomtam egy puszit.
Elindultunk 3-an hazafelé, Petra,Tomi és én.
-Huhh. Ez kemény volt. De tényleg remélem, hogy megértette. Petit is megértem és téged is.-mondta Petra.
-Akkor Peti előtt ő volt a nagy szerelmed? Hm. Jobb pasi a bátyám.-nevetett Tomi.
-Na köszi mindent,de megyek akkor és csinálom a romantikát otthonra. Puszii sziasztok.-mondtam.
-Elkísérjelek?-kérdezte Petra.
-Nem kell köszönöm. Legalább még otthon is tudok gondolkodni. Puszii sziasztok.
-Szia Noi!-és elváltak útjaink.
Siettem haza, hogy kitaláljak valami frappáns meglepetést. Hazafelé beugrottam a kisboltba és vettem egy üveg vörösbort,vacsorára valót, rózsaszirmokat és egy különleges égősort. Hazaértem és már 6óra volt. Elkezdtem főzni a lasagne-t és desszertnek az elmaradhatatlan dejós kürtöskalácsot. Első találkozásunk után megkért, hogy tanuljak meg dejós kürtöskalácsot csinálni. Azóta tudom, hogy kell készíteni. Miközben készülődött a vacsora feldíszítettem az ágyat az égősorral és a rózsaszirmokkal majd a vörösbort az asztalra tettem. Megterítettem és megcsörgettem Petit. Nem vette fel.
Egy óra múlva készen vártam Petit. Akkor küldött egy sms-t.
"Ma nem megyek haza.Még nem tudom mikor találkozunk..Joéjt."
El is ment a kedvem mindentől. Ma egyedül kellett aludnom.. Peti tényleg nem jött haza. Elkeseredve otthagytam mindent, nem pakoltam össze. Befeküdtem az ágyba és könnyes szemmel elaludtam
..
♥Szeretlek Peti♥
-De te nem láthatod! Vagy akkor eljön velem a Tomi. Na, mit szólsz?-kérdeztem már mosolyogva.